Áldott Húsvétot kívánunk!

Református pedagógusok elismerése

2009/09/16

Átadták a tatai Országos Református Tanévnyitón a Makkai Sándor-díjakat. Alább közöljük a kitüntetettek rövid laudációját.

 

A Zsinat Oktatásügyi Szakbizottsága 2009. május 6-án határozatot hozott a 2009. évi református pedagógus kitüntetések tárgyában, s a következő javaslatot terjeszti a Zsinat elé:

Makkai Sándor-díj

"a református nevelési eszmények átültetéséért a mindennapi gyakorlatba tevékenység körében elévülhetetlen érdemeket szerzett magyarországi és határon túli pedagógusok részére"

(A díj adományozásának feltételei: több éves óvónői, tanítói vagy tanári tevékenység magyar református közoktatási intézményben, kiemelkedő szakmai munka, valamint példamutató emberi-hitbeli magatartás. A díj évente három pedagógusnak adományozható, akik közül egynek mindig határon túli pedagógusnak kell lennie. A díj átadására az országos református tanévnyitó istentiszteleten 2009. augusztus 29-én Tatán kerül sor.)

Az Oktatásügyi Szakbizottság javaslata:

            1. Barthos Zoltánné (Gödöllő);

            2. Horváth Alajosné (Kecskemét);

            3. Bohák Valéria (Érsekkéty).

A Makkai Sándor-díjra jelölték még a következő pedagógusokat: Csóka Györgyné (Székesfehérvár), Hagymási Gyuláné (Berettyóújfalu), Karikó-Tóth Tibor (Szentes) és Szabó Klára (Sárospatak), valamint Boga Ferenc (Szatmárnémeti), Olasz Erzsébet (Péterfalva), Schwarcz István (Nagyvárad) és Veres Edit (Péterfalva).

                                   

Imre Sándor-díj

"a református iskolaügyért végzett áldozatos munkáért"

(A díj adományozásának a feltételei: több éves iskolavezetési vagy a református oktatásügyért más területen folytatott kiemelkedő szakmai tevékenység, valamint példamutató emberi-hitbeli magatartás. A díj évente egy személynek adományozható, átadására az országos református tanévnyitó keretében, tehát 2009. augusztus 29-én Tatán kerül sor.)

Az Oktatásügyi Szakbizottság javaslata: dr. Kálmán Attila (Tata).

Az Imre Sándor-díjra javaslat érkezett még a következő személyre: Hörcsök Imre (Kecskemét), dr. Madarász Imréné (Budapest), Szatmáriné Tóth-Pál Ildikó (Sárospatak) és dr. Szilágyi Ferenc (Mezőtúr). Hörcsök Imre bizottsági elnökként előzetesen kérte törlését a jelöltek közül.

 

A kitüntetésre előterjesztettek rövid bemutatása:

 

Barthos Zoltánné

Kassán született 1942-ben, apai ágon jászsági, anyai ágon felvidéki családból. Gyermekkorát azonban már Gödöllőn töltötte, a helyi gyülekezetben tett konfirmációi fogadalmat. Édesapja fizika-matematika szakos középiskolai tanárként, majd egyetemi docensként, végül az 1956 utáni állásvesztését követően fizikai munkásként dolgozott. A nyolcgyermekes családban legidősebbként édesanyját segítette, testvéreit gyámolította. Édesapja 1956-os kiállása miatt az egyetemre csak külön eljárással kerülhetett be, 1964-ben végzett matematika-fizika tanári szakon. Tanári pályáját Győrben kezdte, majd férjhezmenetele után Aszódon folytatta. A Német László-i műveltségeszményt valósította meg, nemcsak a matematika és fizika tudós művelőjének, hanem például a népi írók, az erdélyi magyar irodalom és kortárs alkotók értő olvasójának is számított: szinte indulásuk pillanatától felismerte Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Kovács István jelentőségét, és az általa szerkesztett iskolaújságban közölte verseiket. Élete meghatározó szellemi élményei közé tartozott, hogy személyesen találkozhatott többek között Németh Lászlóval, Kós Károllyal, Sütő Andrással.

1991-ben a Gödöllői Református Egyházközség presbitériuma egyhangúlag döntött úgy, hogy az egykori, visszaigényelt iskolája élére Barthos Zoltánnét állítja, és kéri fel az iskola beindítására, szervezésére. 18 évre terjedő nehéz, de számára mindent jelentő feladatot vállalt ekkor. Áldozatvállalása, töretlen hite és aktivitása eredményeképpen az iskola nemcsak külsőleg, hanem lelkiségében és szellemiségében is folyamatosan fejlődött. Az ő érdeme, hogy olyan tantestületet sikerült összekovácsolnia, amely a kezdetektől együtt dolgozik igazi hitbeli szeretetközösségként.

Egy induló iskolában kellett megteremtenie nemcsak a feltételeket, hanem a hagyományokat is, mindebben az a cél vezérelte, hogy diákjai közül minél többen ismerjék meg az élő Isten erejét és kegyelmét. A reggeli áhítatok, az évente megtartott csendesnapok bevezetése is neki köszönhető. Kiemelt figyelmet fordított nemcsak a tehetségek gondozására, hanem a nehéz sorsú, gyengeségekkel küzdő diákok gondozására is. Ennek köszönhetően az iskola számos jeles versenyeredménnyel és sikerekkel rendelkezik. Mindig szívügye volt a határon túli magyarságra való tevékeny odafigyelés, így testvériskolai kapcsolatot is kialakított Kolozsvár, Péterfalva magyar gimnáziumaival.

Keresztyén hite, magyarság melletti elkötelezettsége és hűsége egész pályáján élete értelmét jelentette, hiteles példaként szolgált szülőknek, diákoknak, kollégáknak egyaránt. Hitvalló élete, alázattal és szeretettel végzett áldozatos munkája segített abban, hogy a 18 éves múltra visszatekintő Gödöllői Református Líceum mindmáig a Kárpát-medencei magyar református középiskolák megbecsült tagja.

[Javaslattevő: Gödöllői Református Egyházközség.]

 
Horváth Alajosné

Matematika-ábrázoló geometria szakos diplomáját 1967-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezte meg. Pedagógusi pályáját még ebben az évben Kiskunfélegyházán kezdte meg a Petőfi Sándor Gimnáziumban, majd a Móra Ferenc Gimnáziumban folytatta.

Az 1990-ben újraindult Kecskeméti Református Gimnáziumban 1992 óta tanít. Keresztyén szellemiségű oktató-nevelő munkája, 7 éves igazgatóhelyettesi tevékenysége nagyban hozzájárult gimnáziumunk arculatának kialakításához, formálásához. Kiváló felkészültségű, igényes, lelkiismeretes tanár. Osztályfőnökként és tanárként egyaránt szigorú következetességgel, de nagy odafigyeléssel nevelte és neveli tanítványait, mindenkitől elvárja a képességeinek megfelelő legjobb teljesítményt. Tanóráin, a tanulók tevékenységének minden területén rendet és fegyelmet kíván, ebben önmaga is élen jár. Magas szakmai színvonalú tanórai munkája mellett szakkörökön igen eredményesen készíti fel diákjait különböző versenyekre, a felsőoktatásban való továbbtanulásra. Szaktárgyaiban folyamatosan képzi magát, tapasztalatait szívesen adja át kollégáinak, szívügye a pályakezdő tanárok segítése. Precíz, pontos munkavégzését, szaktudását, őszinteségét, közvetlen, segítőkész egyéniségét tanártársai és diákjai egyaránt becsülik és tisztelik. Szigorúsága, határozottsága ellenére tanítványai évekkel az érettségi után is elismeréssel emlegetik.

A tantestület meghatározó, mértékadó, munkáját szolgálatnak tekintő egyénisége. A keresztyén értékrend elkötelezett híveként neveli tanítványait kötelesség- és magyarságtudatra, becsületre, hűségre, mindezzel tanártársainak is példát mutat.

[Javaslattevő: Kecskeméti Református Gimnázium.]

 

Bohák Valéria

Bohák Valéria református iskolával való kapcsolata úgy kezdődött, hogy meg akarta menteni faluja, Érsekkéty megszűnésre ítélt magyar iskoláját. Ennek tíz éve már. A tíz év harcai és küzdelmei során sok mindenben formálódhatott, erősödhetett, és bár gyakran kilátástalannak tűntek ezek a harcok, és a helyzet ma sem könnyű, Bohák Valéria nem a panaszkodás vagy lemondás útját választja. Megtapasztalta, mit jelent az, hogy a református iskolában számolnak Isten jelenlétével, és számítanak az Ő oltalmára. A naponta felolvasott ige és a hozzá fűződő magyarázat komolyan vétele által is erőt ad Isten a nehéz helyzetekben. Mára a saját lábán megálló, igazi református kisiskolává nőtte ki magát az érsekkétyi intézmény, ahol folyamatosak a fejlesztések, az előrelépések, és reménységgel tekintenek a jövőbe. Az iskolához 6 éve óvoda is csatlakozik, és a mintegy 70 gyermek otthon érezheti magát e két, közös igazgatású intézményben. Bohák Valéria tisztában van vele: a református iskola nehéz helyzetben van. Egy helyi, kis gyülekezet csak nagy nehézségek árán tud megfelelni a fenntartói feladatoknak, az állam mostohagyermekként kezeli a magyar, református iskolákat, a református egyház pedig – bár segítőkész – csak korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkezik. Bohák Valéria ennek ellenére vállalja a vezetői szerepet, mert tudja: nincs egyedül. Ha kell, kezdeményező szerepet vállal az állami szervekkel szembeni tiltakozásban, amikor iskoláinkat hátrányos megkülönböztetés éri, ha kell szószólója református iskoláinknak az egyházzal történő felsőbb kapcsolattartásban, egyébként pedig teszi a dolgát csöndben, hűségesen, bizakodó szívvel ott, ahova az Úr állította. Bizakodása és helytállása mások számára is példa, erőforrás lehet ezekben az egyházi iskolák számára csöppet sem kedvező időkben.

[Javaslattevő: Szlovákiai Református Keresztyén Egyház.]

 

Dr. Kálmán Attila

1938. október 22-én született Budapesten, de kisebb-nagyobb megszakításokkal 70 éve Tatán él. A tatai református elemiben kezdte a tanulmányait, majd Esztergomban és Budapesten járt tanítóképzőbe. Tanítás mellett végezte el a tanárképző főiskolát Szegeden (matematika-fizika szak) és a tudományegyetemet Budapesten (matematika-ábrázoló geometria), majd 2x2 éves posztgraduális képzés után matematikából doktorált az ELTE-n, 1978-ban.

Tanított általános iskolákban: Dányon, Kistarcsán és Budapesten, középiskolákban Budapesten, Tatán és Pápán. Tanítványai közül többen jó helyezést értek el országos tanulmányi versenyeken. Az MDF (alapító) tagja 1988-tól 1994-ig. Tata és 20 környező község képviselőjeként tagja volt a  „rendszerváltó” parlamentnek. 40 hónapig volt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára, egyik szervezője az 1993-as állami oktatási törvények formálásának, az egyházi iskolák és a kistelepülési iskolák újraindításának.

1990-től 2002-ig volt a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka, ezen belül 1997-től 2002-ig a Zsinat nem-lelkészi elnöke. 2003-2008-ig a Zsinat Oktatásügyi Bizottságának elnökeként részt vett több oktatáshoz kötődő egyházi törvény és tervezet megfogalmazásában.

1994-től 2004-ig volt a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának igazgatója, 2005-től szervezi és vezeti a Pápai Református Kollégium Tatai Gimnáziumát. 2005-2008-ig az ELTE-n matematikatanítás módszertant tanított az ötödéves tanárjelölteknek.

Felesége nyugdíjas óvónő, két fia, négy unokája van. Több száz kisebb-nagyobb szakmai, művelődéstörténeti, egyházi, illetve közéleti írása jelent meg lapokban, folyóiratokban, periodikákban. A „Nemeuklideszi geometriák elemei” című könyvét kétszer adta ki a Nemzeti Tankönyvkiadó. Elismerései: Beke Manó–díj , Pápa  és Tata városának díja, Rátz tanár úr életműdíj.

[Javaslattevő: Pápai Református Kollégium Gimnáziuma.]

 

Határozat:

A Magyarországi Református Egyház Zsinata – az Oktatásügyi Szakbizottság javaslatára – 2009-ben a Makkai Sándor-díjat Barthos Zoltánné igazgatónőnek, Horváth Alajosné tanárnőnek és Bohák Valéria igazgatónőnek, az Imre Sándor-díjat pedig dr. Kálmán Attila igazgató úrnak adományozza szakmai munkájuk és példamutató emberi-hitbeli magatartásuk érdemeként.